A VII. KEK-en is megválasztottuk a legjobb teljesítményt nyújtó kapust, játékost, valamint a gólkirály(ok) is különdíjban részesült(ek). A díjazottak következő napokban sorban egy-egy interjúban mesélnek élményeikről, ezúttal a torna legjobb játékosával, Weimann Richárddal, a végső győztes BME spílerével beszélgettünk.

Bajnokok lettetek, ráadásul a legjobb játékosnak is megválasztottak. Hívhatjuk tökéletes tornának?

Weimann Richárd: Nincs okom panaszkodni, az tény. Valóban, közel tökéletes két nap volt, ha valamilyen hibát kellene keresnem, azt mondanám, kár, hogy a döntőben nem tudtuk megtartani a kapott gól nélküli szériánkat. Az MVP-cím csak a hab a tortán, mert az egyéni elismerést bármikor feláldoznám a csapat sikeréért!

Így viszont mindkettő meglett. Magad is elégedett vagy a teljesítményeddel?

W. R. Maradéktalanul semmiképp sem, ugyanis a helyzetkihasználásom messze nem volt az igazi, s ez talán annak köszönhető, hogy az erőnlétem elmarad az ideálistól. Persze, éreztem, hogy jól megy a játék, ám a pályáról nehéz pontosan megítélni, soka jelent, hogy mások így látták.

Mivel nőttetek ennyivel a mezőny fölé?

W. R. Szerintem a futsal-tudásban járunk előrébb a többi csapatnál – sok jó futballista volt az ellenfeleknél, de a futsalban mi voltunk a legjobbak ezúttal, noha nekünk is akad még bőven tanulni való… A keret fele rendszeresen játszik az NB II-es futsal bajnokságban, ez pedig hatalmas segítség.

Ennek tükrében a végső győzelmet is tűztétek ki célként?

W. R. Mi minden tornára úgy megyünk el, hogy meg szeretnénk nyerni, itt sem volt másképp. Amondó vagyok, ha nem bízunk a sikerben, olyan, mintha gólhátrányból kezdenénk a meccset…

Sch. Á.