„A KEK nekünk sokkal több, mint egy torna”

Munka, munka, munka, siker, ünneplés és néhány tanulság levonása – címszavakban talán így összegezhető a 2013-as Kárpát-medencei Egyetemek Kupája. A KEK főszervezőjével, Simon Gáborral való beszélgetésünkben a múltbéli események taglalása mellett már a jövőbeni tervek – így például egy öregfiúk torna körvonalai – is szóba kerültek.

Összességében elégedett vagy az idei tornát illetően?

Több téren is előre tudtunk lépni. Egyrészt a KEK hagyományát át tudtuk adni, hiszen ebben az évben már új szervezők, a jelenlegi hallgatók is bekapcsolódtak a munkába. Ez jelentheti a rendezvény jövőjét, folyamatosságát.

sg2Ám talán, ami a legfontosabb, hogy idén „végre” öt ország intézményei, csapatai képviselték magukat. Beregszász és Szabadka – ezáltal Kárpátalja és a Délvidék! – hallgatói eddig még nem voltak itt, most személyükben tettre kész és szimpatikus magyar fiatalokat ismerhettünk meg, akik reményeink szerint jól érezték magukat, és a továbbiakban is élő kapcsolatot fognak ápolni a többi csapattal és velünk szervezőkkel.

Sportszakmai elismerés, hogy a világ egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb szervezete, az UEFA is támogatta a résztvevőket. Michel Platini személyes levélben köszönte meg Dr. Kiss Ádám elnök úr megkeresését, és támogatásának jeléül minden csapatnak küldött egy-egy labdát.

Ezek alapján összességében azt mondhatom, hogy elégedettek lehetünk, fejlődik a rendezvény, egyre több mindent tudunk, egyre magasabb színvonalon megvalósítani.

Mikor fogalmazódott meg először a gondolat egy hagyományteremtő kupa létrehozásáról?

Az ötlet 2010 előtti, az első torna még ezelőtt került megrendezésre. Jó visszanézni a régi felvételeket, sok minden változott, de mindegyik kupának megvolt a maga szépsége. A szervezés szempontjából mindig adódott egy-egy nehéz feladat, amivel meg kellett küzdeni. Lépésről-lépésre tudtuk felépíteni a KEK-et olyan nagyszabásúvá, amilyennél 2013-ra vált.

Hogy a jövőről is szót ejtsek: az idei évben egy újabb gondolat is megfogalmazódott bennünk – főleg, hogy immár mi is ELTE-s dolgozóként és nem hallgatóként vettünk részt a munkában –, mégpedig az, hogy egy öregdiák torna megszervezésére is szükség lesz. A KEK célja, hogy közösséget, ismeretségeket teremtsen. Fontosak a mostani egyetemisták, de foglalkoznunk kell a már kialakított kapcsolatok ápolásával is. Örömmel jelenthetem be, hogy hamarosan már öregfiúk tornánk is lesz! Még nem tudjuk pontosan, hogy hol és ki fogja szervezni, de biztos vagyok benne, hogy meg fogjuk tudni valósítani. Persze, itt azért egy más jellegű történetet kell majd elképzelni. Kisebb felhajtással, több baráti beszélgetéssel…

Mennyire volt sikeres a Tiszakeresztúri Általános Iskola megsegítésére szervezett adománygyűjtés?

Az idei év egyik fontos újítása volt, hogy egy jótékonysági programot is bekapcsoltunk a KEK-be. A Kárpátalján található Tiszakeresztúri Általános Iskola diákjai számára gyűjtöttünk sportfelszereléseket, ami a résztvevő csapatoknak köszönhetően nagyon sikeres akciónak bizonyult. Több doboznyi sportfelszerelés jött össze, a mezektől a különféle labdákig mindenféle sporteszköz jött többek között Szabadkáról, Révkomáromból, Székelyudvarhelyről, Budapestről – de gyakorlatilag mindenki adott valamit a lehetőségeihez mérten. Külön öröm, hogy két nagy NBI-es egyesület, a Videoton FC és a DVSC-TEVA is dedikált mezek felajánlásával – melyeket hamarosan elárverezünk – társult kezdeményezésünkhöz.  Az összegyűjtött felszereléseket május folyamán visszük el Tiszakeresztúrra, ahol az iskola diákjaiból és a beregszászi főiskolai hallgatóiból álló csapatok részvételével szervezünk egy gálamérkőzést. Ennek keretén belül adjuk majd át az adományokat. Szeretnénk egyébként, ha mostantól minden évben egy-egy jótékonysági akció társulna a KEK-hez.

Lehetséges-e, egyáltalán lehet-e cél, hogy egy ilyen nemes gondolat mentén létrehozott rendezvénysorozat idővel pénzügyileg is nyereséges vállalkozássá váljon?

sg1Fejlődni szeretnénk, hiszen biztosabb anyagi háttér és több támogató szükséges a rendezvény stabil fenntarthatóságához. Tehát cél, hogy több pénzt szerezzünk, de az irányok nem a nyereség felé mutatnak. Mi szervezői oldalról, az EHÖK vagy az ELTE-BEAC részéről ebből nem szeretnénk juttatást, jutalmat, nyereséget szerezni. Egyszerűen nem ezért csináljuk. Szeretnénk egy nagy céget, névadó támogatót megnyerni, mert ezzel könnyebbé tudnánk tenni – főleg a távolról érkező – csapatok dolgát. Célunk, hogy a szállásukba, útiköltségükbe besegítsünk. Ezzel biztossá válhat sokak részvétele, hiszen belátható: könnyebb a csapatokat, játékosokat összeszedni, ha az anyagiakkal nem kell törődni. Támogatóink lehetőségük szerint eddig is hozzájárultak ehhez, és itt kell megköszönni az ELTE összes Hallgatói önkormányzatának, a Karrierközpontnak, az MLSZ-nek, a MEFS-nek és az ELTE SPORT KFT-nek azt a rengeteg segítségét, amely nélkül a szervezés sokkal nehezebb lett volna.

Milyen tanulságai voltak az idei rendezvénynek, van-e esetleg valami, amin a jövőben érdemes lenne változtatni?

Természetesen mindig van hová fejlődni. Sajnos az idei évben az egyetemek hallgatóságának jókora részét kitevő hölgyeket nem sikerült kellőképpen megszólítani. Ebben az időpontválasztásunk sem volt a legjobb, mert például röplabdában sok vetélytárs rendezvény volt közel a mi időpontunkhoz, és a dinamikusan fejlődő cheereleading is két-három eseményt bonyolított le márciusban. A tervek szerint a KEK-et jövőre visszatesszük március elejére, ez egy már egy megszokott és jól bevált időpont volt korábban. Zárójeles megjegyzés: azért is céloztuk meg anno a március 22-i hétvégét, mert a magyar válogatott ekkor játszott sorsdöntőnek látszó világbajnoki selejtezőt a Puskás Ferenc Stadionban. A terv az volt, hogy a helyszínen együtt tekintsük meg a mérkőzést. Sajnos a győzelemhez hasonlóan, ez sem jött össze (a találkozó 2-2-re végződött – a szerk.), egy szórakozóhelyen közösen néztük meg a meccset, ám a jó hangulatot azért nem rontotta el a drámai pontvesztés.

Azért felteszem, pozitív tapasztalatokból sem akadt hiány.

Sőt, szerencsére ebből volt jóval több. Ilyen például, hogy egyre több cég, szervezet lát támogatandó célt a KEK-ben. A Joma már hosszú évek óta segít minket, de az EFOTT Kft-t is partnerünknek mondhatjuk, s az idei évben a Mayer Pincészet egy külön, „KEK” néven felcímkézett borral támogatatta az eseményt. 2013-ban egyébként a Bölcsészettudományi Kar, mint házigazda fogadta be a KEK megnyitóját, ahol Dezső Tamás dékán úr köszöntötte a résztvevőket.

Hogyan lehet még szorosabbá tenni az együttműködést a határon túli társrendezvényekkel?

Fontos, hogy olyan ELTE-s csapatokat is el tudjunk vinni Erdélybe és Felvidékre, akik eddig még nem jártak ott és nem érezték át azt a hangulatot és szeretetet, ami ezeken a helyeken szokott minket fogadni.

Felmerült, hogy esetleg közös arculattal könnyebben tudnánk támogatókat is találni, így a pályázatokon, együtt és nem külön indulnánk el. Ezzel egymást erősítenénk, a közös cél érdekében gyakorlatilag együtt dolgoznánk. Valószínűleg ez lehet a jövő útja.

A hivatalos honlap létrejötte mennyiben segítette elő a rendezvény sikerességét?

Kommunikációban és megjelenésben sokat tudtunk előrelépni ennek köszönhetően. Honlapunkkal és médiatámogatóinkkal egyre szélesebb körben tudunk hallatni magunkról, céljainkról. Erre a legjobb példa, hogy idén Dunai Antal, olimpiai bajnok labdarúgó mellett Tarlós István, Budapest főpolgármestere vállalta el a KEK
fővédnökségét. Rendezvényünk önmagában nem csak egy bajnokság, ennél esetünkben jóval többről van szó. Ezt kell megmutatnunk a sport és a felsőoktatás minél több szereplőjének.

Egy kicsit a személyes részre rátérve: Neked mi a legnagyobb élményed a KEK-kel kapcsolatban?

simi3Számomra sportolóként sok szép élmény megadatott már, sok helyen, sok kiváló játékossal volt szerencsém játszani, de a Himnusz még soha nem szólt miattam, miattunk a sportpályán, a dobogó legfelső fokán. Amikor a KEK díjátadója van, és tele a sportcsarnok az ország, sőt a Kárpát-medence különböző szegleteiből érkező fiatalokkal, – akiket, nem győzöm hangsúlyozni, nagyon sok munka évről-évre így összehozni –, és együtt elénekeljük a magyar és székely Himnuszt, akkor a sikeres rendezésért való több heti munka, izgalom után egy kicsit úgy érzem, hogy ez nekünk is szól, és bevallom, olyankor elérzékenyül az ember. Talán titokban még egy-egy könnycsepp is kicsordul.

Már volt szó a tervekről, s az interjú tükrében szinte kár is megkérdezni, de azért mégis megteszem: 2014-ben következik a folytatás?

Mindenképpen, már megvolt a szervezői megbeszélésünk a torna eredményeiről, szép számmal születtek javaslatok a hogyan továbbról. Jövőre még színvonalasabb és legalább ugyanilyen sikeres KEK-et szeretnénk. Ha minden igaz, akkor egy igen neves fővédnök égisze alatt…

(Fotó: ELTE Online)