Diadalmenet a Kárpátokon át

Először is gratulálok a győzelmetekhez! Nem volt könnyű torna, hiszen bár esélyesként érkeztetek ide, olyan nehéz csoportba kerültetek, ahonnan már a továbbjutás sem volt egyszerű. Melyik volt a legnehezebb meccsetek az alapszakaszban? 

sapi3Nem szerénységből mondom, de szeretném leszögezni, hogy mi előzetesen nem éreztük magunkat esélyesnek. Hatványozottan igazzá vált ez a sorsolást követően, hiszen az elmúlt három KEK bajnokaival, a kétszeres címvédő Sepsi`08-al és a BME-vel kerültünk azonos jelű kvartettbe. Úgy érzem, a csoportban a Sepsi elleni összecsapásunk volt a legnehezebb… Nekünk legalább egy döntetlen kellett a továbbjutáshoz, míg ellenfelünknek cask a győzelem volt elfogadható. Elképesztően fordulatos mérkőzés volt, ellenfelünk gyorsan vezetést szerzett, de szerencsére a végén sikerült visszakapaszkodnunk és az utolsó negyven másodpercben egy őrületes hajrával sikerült fordítanunk.

A döntőt hogy élted át? Mit éreztetek például, amikor bement az a bizonyos szabadrúgás, majd utána az üres kapus gól?

Már az felemelő érzés volt, hogy eljutottunk a fináléig. Aztán amikor sikerült vezetést szereznünk, majd növelni előnyünket a BME ellen – akik ellen a csoportban csak egy nyögvenyelős 1-1-et tudtunk összehozni –, szinte mámoros hangulatba kerültünk. Utána egyenlítettek, sokáig „iksz” volt, és akkor öszejött az általad említett szabadrúgás. Tankó Levente egy kiváló pontrúgó, és nyomás alatt is nagyon tudja, mit kell tennie, így vállalta, és tökéletesen a hálóba helyezte a labdát. Láttuk az eredményjelzőtáblát és az időt, tudtuk, ha odatesszük magunkat, akkor az arany már a miénk. Fergeteges érzés volt újra vezetni, de ez szerintem jól látszott rajtunk a pálya széléről is. Ám még mindig nem volt vége a mérkőzésnek. Védekeztünk, de az ellenfél erősen szorított, aztán a nagy kavarodásból egy hírtelen mentésnek köszönhetően egy újabb gólt szereztünk, és akkor már biztosak voltunk a győzelmünkben.

Kit emelnél ki a csapatból? Egyetértesz a szervezők választásával?

sapi5Gliga Cristian kíválóan teljesített, ő egy karizmatikus, technikás, de ugyanakkor taktikus játékos, aki megérdemelte a torna legjobb játékosa díjat, de én talán mégsem neki adtam volna. Nem könnyű választani, hiszen KEK bajnoki címének megszerzése az egész csapat érdeme, és Cristianon kívül még jónéhány tehetséges játekos elengedhetetlen volt a sikerhez.Tankó Levente úgyszintén kiemelkedően teljesített minden mérkőzésen, azonban én Dobri Norbertnek ítéltem volna oda a díjat. Ő volt az, aki minden mérkőzésen összefogta a csapatot, hibátlanul védekezett és támadott. Rengeteg hasznos megmozdulása volt, ami előre vitte a csapatot. Ez persze nem azt jelenti, hogy a szervezők rosszul döntöttek, hiszen természetes, hogy másképp látjuk és érezzük a játékot a pályán belül és a partvonalon kívül.

Minek tudható be, hogy az elmúlt bő egy évben ekkorát fejlődtetek? Tavaly a legjobb újonc voltatok itt nálunk, most pedig – az ELDK-sikeretek után – mondhatjuk, hogy nem is tekinthető meglepetésnek a diadalotok. Válozott a keret, vagy egyszerűen csak ennyire összeszoktatok?

Mindenképpen összeszokottabb lett a csapat, egyre több tornán megfordulunk és persze otthon is sokat játszunk együtt. Emellett nagyot lendítettek rajtunk a relatíve újnak mondható játékosok is, mint például Gliga Cristian, Tankó Levente, Sándor Levente vagy Berecz Norbert, akik tavaly még nem voltak velünk a KEK-en.

Mit lehet tudni a csapattagokról? Milyen szakon vagytok, zömmel milyen korosztályt képviseltek, milyen szinten fociztok odahaza?

A csapat tagjainak nagy többsége a Sapinetia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karainak diákja, kivéve három játékost, akik a Babeș-Bolyai Tudományegyetem kolozsvári és gyergyószentmiklósi campusain tanulnak. Többségük másodéves hallgató, akik közgazdaságtant, turizmust, kommunikációt hallgatnak. A csapat átlagéletkora 23 év körül jár, és majdnem minden tagja játszik valamilyen csapatban (műfű, terem, nagypálya).

sapi6A siker után hogy fogadtak titeket otthon Szeredán és a Sapientián?

Köszönhetően a jelen kor gyors kommunikációjának – így a KEK hivatalos honlapjának, a tömegmédiának és a közösségi oldalaknak – már hazaindulásunk előtt érkeztek a gratulációk. A hír, hogy a Sapientia álhatott a KEK dobogójának tetejére hamarabb hazaért, mint mi magunk. Az egyetemen mindenki örömmel fogadott, főként az egyetem vezetősége, de a város focirajongói és előljárói is értesültek a hírről, akik szintén gratulációjukat fejezték ki. Jóleső érzés volt, hogy velünk ünnepeltek az emberek, és hogy most már két a nevünket viselő gyönyörű trófea található a megannyi másik mellett az Egyetem büféjében, a HöK Klubban.

Milyen volt a hazaút és az ünneplés? Egyáltalán, volt nagy buli?

Őszintén szólva, ez talán életem legnagyobb ünneplése volt. A díjkiosztót követően már az öltözőben megkezdődött a hacacáré, és egészen Csíkszeredáig tartott, szinte észre sem vettük, hogy elindultunk, egy pillanattal később már otthon is voltunk. Nem kell mondanom, hogy hogyan buliznak, ünnepelnek az egyetemisták, mindannyian tudjuk milyen ez és mivel jár. J

Akkor a részletekbe inkább ne is menjünk bele… Viszont álljon itt egy kérdés az ELTE-s olvasók kedvéért: emlékeztek még arra a meccsre, amikor Sepsiszentgyörgyön a bronzmeccset egyetmünk csapatával játszottátok?

Hmm, nem rémlik (vigyorog)…

Akkor segítek: Már 3-0-ra vezettetek, onnan fordított az ELTE.

Diadal Csak vicceltem, hogy persze, hogy emlékszem, azt a mérkőzést soha nem fogjuk elfelejteni. Nem sok alkalommal veszítettünk 3-0 ról négy perc alatt… Körülbelül olyan érzés volt, mint amilyen a Sepsinek lehetett most az alapszakaszban, 2-0 ról, továbbjutó helyről kiesni a csoportból, és az alsó ágon folytatni a tornát. Senkinek nem kívánom. Igaz, az akkori keret sérülések miatt cserejátékos-hiányban szenvedett, de ez nem lehet mentség. Akkor elbíztuk magunkat, azt hittük már miénk a bronzérem és ellazultunk, nem megfelelően álltunk hozzá a feladathoz, és lám, ez lett a vége. Az ELTE csapata akkor is és Székelyudvarhelyen is bebizonyította, hogy egy erős gárda, akiket nem szabad lebecsülni. Győzni akarásuk határtalan, és a leglehetetlenebb helyzetből is sikerül kihozniuk a legjobbat. Ilyen egy igazi csapat, soha nem adja fel. Mindenképp tanultunk belőle, nem volt egy felemelő érzés, de a sepsiszentgyörgyi tornát követően komolyabban odaálltunk a játékhoz, és ennek ma már látszik a gyümölcse.

Hogyan tervezitek az év hátralevő részét, hol találkozhatnak veletek az ellenfelek?

Szeretnénk idén is részt venni a Selye Cup-on Révkomáromban, tehát valószínűleg leghamarabb ott találkozhatunk, valamint Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen is ott leszünk. Összességében tehát a KEK minden állomásán elindulunk, emellet pedig a helyi rendezvényeken is szerepelünk majd.

Csapatkapitányként és az együttes főszervezőjeként nem lehet egyszerű az életed. A tornák, a sok-sok utazás, hogy bírod mindezt idővel és energiával?

Szívesen csinálom, hisz ez egy nagy „buli”, mondhatni, szórakozás. Igaz, nem könnyű feladat, azt meg kell hagyni, de szerencsésnek mondhatom magam, hiszen nem egyedül kell megbírkóznom a rengeteg teendővel. Az egyetem vezetősége és Hallgatói Önkormányzata mindíg szívesen segít nekünk, így közösen sokkal könnyebb elintézni a ránk háruló feladatokat.

Egységben az erő Úgy tudom, hogy feléledőben van a csíki nagypályás foci is. Erről mit lehet tudni?

Valóban így van. A valamikori ‚C’ osztályos csapat jelenleg újra próbálozik visszakerülni a „nagyobbak” közé, és szerencsére elég nagy sikerrel teszik mindezt, hiszen az eddig lejátszott tizennégy mérkőzésen tizennégy győzelemmel és hat kapott góllal állnak a fiúk. Jelenleg egy komoly szakmai stáb áll a csapat élén, Illyés Róbert, egykori profi ‚A’ osztályos labdarúgó vezetésével folyik a munka, és a város vezetősége is sokat segít. Csapatunk több játékosa is tagja a Csíkszeredai FK-nak.

Végezetül hadd kérdezzem meg: milyen a futsal helyzete egy olyan városban, ahol nem titok: szinte mindenkinek a hoki a szíve csücske. Azért Nektek is jut valami az elismerésből?

A futsal Csíkszeredában valóban „tabutéma”. Inkább Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy és Gyergyószentmiklós az, ahol ezt a játékot ismerik és tényleg profi szinten játsszák. Voltak már kezdeményezések egy csapat létrehozására, vannak helyi szervezésű tornák, de ahogyan te is említetted, mifelénk inkább a hoki az, ami az embereket élteti, hiszen egy komoly múlttal rendelkező együttes található itt, emellett pedig egy ‚A’ osztályos férfi kosárlabda és egy remélhetőleg hamarosan ‚C’ osztályos nagypályás futball csapata is van a városnak. Így azért nehéz az emberekkel egy még „idegen” sportot megszerettetni. Ennek ellenére azért bőven vannak, akik szeretik és elismerik munkánkat, de mindenképp javítani szeretnénk a helyzeten, ezért is akarjuk megszervezni Csíkszeredában a KEK egyik állomását még idén nyáron, vagy az ősz elején.

(Fotó: Naszvadi Gergő Mihály – ELTE Online)